Eszenyi Enikő



Eszenyi Enikő

Eszenyi Enikő Csengerben született, Szabolcs-Szatmár-Megyében, Magyarország északkeleti területén. Tanulmányait a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, ahol színésznőként szerzett diplomát 1983-ban. A Vígszínházban, Budapest legnagyobb színházában a főiskolai évek alatt kezdett dolgozni, és 1983 óta társulati tag.

Számos fontos szerepet eljátszott már a világ és a magyar drámairodalom remekműveiből, így például Lady Annát (III. Richard), Alisont (Dühöngő ifjúság), Rosalindát (Ahogy tetszik), Nasztyát (Éjjeli menedékhely), vagy Violát (Vízkereszt vagy amit akartok), amikor úgy döntött, hogy – életében először – rendezni fog a Budapesti Kamaraszínházban. „Úgy esett, hogy a Gothár-féle Koldousoperát játszottuk, ahol Lucyként nekem csak a második felvonásban jutott lehetőség. Az előadás előtt azonban már bent ültem az öltözőben, fogadtam a vendégeimet és gondolkodtam mit kellene csinálni. Böhm Gyuri itt értesült a tervemről, szólt Csizmadia Tibor főrendezőnek, akivel mellesleg együtt jártam a főiskolára. Beleegyezett a terveimbe, s nekem az lett a feladatom, hogy a barátaimat felkérjem a közreműködésre. Ez volt az első próbálkozás.” – Eszenyi Enikő így emlékezik vissza a kezdetekre.

A Leonce és Lena bemutatójára 1991 februárjában került sor, és a zajos siker, mely a bemutatót (és az összes további előadást) követte, mindenkit meglepett. Ez a forradalmi előadás teljesen megváltoztatta Budapest színházi életét, Eszenyi Enikő új művészi és gazdasági formát vezetett be a magyar színpadon. A művészek saját költségükre hozták létre a produkciót, vállalva a kockázatot, hogy ha az előadás megbukik, befektetésük esetleg soha nem térül meg. Azonban ez az „első kapitalista” előadás rendkívül sikeresnek bizonyult, mely elnyerte a legjobb rendezésnek, legjobb férfi főszereplőnek, legjobb női főszereplőnek, legjobb jelmeztervezőnek és legjobb dramaturgnak járó díjat az 1991-es Országos Színházi Találkozón és nagy sikerrel játszották további öt évadon keresztül.

A sikeres és népszerű színésznő köztiszteletnek örvendő rendezővé vált egy szempillantás alatt, és Marton László, a Vígszínház igazgatója felkérte, hogy a következő évadban színháza nagyszínpadán rendezzen egy zenés darabot. A West Side Story volt Eszenyi Enikő és csapata következő nagy dobása, melyet, amint azt Molnár Gál Péter színikritikus megírta, „semelyik másik magyar rendező nem tudott volna jobban megrendezni”. A West Side Story-t több nagysikerű előadás, így Kleist Heilbronni Katicája, majd Bertolt Brecht egy korai drámája, a Baal és egy egyfelvonásosa, a Nász követte.

Idővel Eszenyi Enikő éppen annyit rendezett, mint amennyit játszott. Miközben esténként Blanche-t játszotta A vágy villamosában, Maggie-t A macska a forró bádogtetőn című Tennessee Williams darabban vagy éppen Nórát Ibsen színművében, reggelenként Labiche Florentin kalapját vagy éppen Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiáját rendezte.

Hamarosan a Pozsonyi Nemzeti Színháztól is felkérés érkezett egy Shakespeare komédia megrendezésére. Az Ahogy tetszik bemutatójára 1996-ban került sor, és elnyerte a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál legjobb rendezésért járó díját. Öt évvel később, 2002-ben ismét jelölték Eszenyi Enikőt erre a rangos díjra, az Antonius és Kleopátra pozsonyi Nemzeti színházi előadásának a megrendezéséért.

Eszenyi Enikő nemzetközi karrierje felfelé ívelt az elmúlt években, megrendezte Shakespeare Sok hűhó semmiért, Tévedések vígjátéka és Vízkereszt című vígjátékát a prágai Nemzeti Színházban.2003 őszén a Bez Zábrádli Színházban rendezte Örkény István Tóték című abszurdját, 2004. januárjában pedig a washingtoni Arena Stage-en Brecht: Egy fő az egy fő című darabját. Közben színre vitte a francia szerző, Grumberg Varrónők című színdarabját a Pesti Színházban, illetve a Bál a Savoyban című operettet az Operettszínházban.
A 2004/05-ös évadban a moszkvai Taganka Színház, a 2005/06 évadban a prágai Nemzeti Színház és a Varsói Nemzeti Színház felkérésének kell eleget tennie.

Az ország határain túl legalább annyira élvezi a rendezést, mint saját színházában. „A színház mindenütt ugyanolyan.” – nyilatkozott egy interjúban. „Bárhol, ahol deszka van és színdarabokat adnak elő rajta, ugyanolyan karakterű embereket vonz magához. Például az elmúlt években arra jöttem rá, hogy szabadabban és felszabadultabban tudok Prágában dolgozni. Szabadabbnak érzem magam. Miért? A válasz egyszerű. Az emberek nyitottak felém és elfogadnak. És ez a bizalom megihlet, erőt és energiát ad.”

2002-ben Eszenyi Enikő munkásságát Kossuth-díjjal, a legrangosabb magyar állami kitüntetéssel díjazta a magyar kormány.
 

 

HONLAP


VIDEÓ