Sebő Együttes



Sebő Együttes

A Sebő–együttes 1970–ben alakult, kezdetben két (Sebő–Halmos), majd négy taggal. Vezetője és zeneszerzője Sebő Ferenc.

Az együttes repertoárján régi stílusú kelet-európai parasztzene (magyar és szomszéd népek zenéjéből) és énekelt versek szerepelnek (József Attila, Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit, stb). A népzene helyenként még élő régi rétegét egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Kodály alapította Népzenekutató Csoportjának segítségével másrészt saját gyűjtő munkánk eredményeképpen tanultuk meg, ahol erre lehetőség volt, idős zenészektől, „egy az egyben”. Így ismertük meg a középkor végi, újkor eleji kelet–európai zenekultúra e hagyomány által megőrzött játékmodorát és gazdag dallamanyagát, amely egyszerre tűnt modernnek és réginek, s amely ugyanakkor kulcsot adott a kezünkbe az oly kevés számú régi írásos zeneanyag megszólaltatásához, sőt esetenként azok kiegészítéséhez is.
Mindehhez természetesen jónéhány, szinte feledésbe merült, vagy kizárólag csak parasztok kezén előforduló hangszert kellett megszerezni, vagy rekonstruálni. Így került be hangszereink közé a tekerőlant, vagy más néven nyenyere, a koboz, az ütőgardon, a töröksíp, a Mezőségen ma is használatos háromhúrú brácsa, a doromb, a duda és a citera. Ugyanezekkel a hangszerekkel szólaltatjuk meg modern költök verseit is, felidézve és egyúttal folytatva azt a régi hagyományt, amely a verseket még énekelve adta elő, a középkori énekmondók, lantosok műfaját, amely századokon át virágzott a magasrendű egyházi műzene és a népzene közt.
Dolgoztunk színházban, amatőr táncegyüttesben, rádióban, televízióban, filmen, muzsikáltunk klubokban, pincékben, utcákon, lakodalmakban és táncházakban. Az általunk alapított Táncházakban azokat a „modernnek” tűnő régi táncokat tanítottuk meg táncos barátaink segítségével, melyeket azok hasonló módszerrel kutattak fel és sajátítottak el, mint mi a hozzátartozó zenéket. S mivel ezek a dinamikus, szép páros táncok, s a hozzájuk kapcsolódó zene, énekek rendkívül alkalmasak arra, hogy fiatal emberek tartalmasan szórakozzanak, a Táncházak, melyek a meglevő szórakozási formák mellett is hiányt elégítenek ki, nagy népszerűségre tettek szert Budapesten és vidéken egyaránt.
Ez élő bizonyítéka annak, hogy népzene és néptánc nem csupán múzeumba valók, hanem használható eszközök is, amelyeknek „köze van… mindnyájunk mai életéhez”.

 

HONLAP


VIDEÓ


FELVÉTELEK