Szemenyei János



Szemenyei János

1981 szilveszterén született Székesfehérváron, este hatkor. Amióta az eszét tudja, színésznek készül, bár volt néhány próbálkozás a szülei részéről, de mindig támogatták az elképzeléseit. Szerinte a költészet, a versek szeretete akkor kezdődött nála, amikor anyukája szavalni kezdett neki öltöztetés közben, mert másképp nem tudta lekötni. Apukájának fiatalkorában volt egy zenekara, és a mai napig tudna gitározni, szájharmonikázni, dorombolni, ha egy csúnya baleset folytán nem vágja le a csavarozó gép a jobb hüvelykujját.
A szakmával kapcsolatban az első emléke egy százrészes tele regény, amit az oviban rendezett "A szolga és a parancsnok" címmel, az egyik csoporttársával. Tulajdonképpen minden napjuk azzal telt, hogy színjátszottak - na persze, Jani volt a parancsnok -, majd amikor iskolába került, el kezdett versmondó versenyekre, mesemondóversenyekre járni. Volt énekversenyen is, de a zsűri azt mondta, hogy maradjon a szavalásnál.

Az első színházi szereplése a székesfehérvári "Légy jó mindhalálig" volt 13 évesen, majd ezt követte "A Pál utcai fiúk", de akkor már a budapesti Vörösmarty gimibe járt drámatagozatra. Aztán egy Duna TV-s irodalmi-nyelvtani műsorsorozat következett: Szóbazár, és egy Szentendrei nyári darab: Goldoni: A hazug. Elsőre nem vették fel az Színház és Filmművészeti Egyetemre, így hirtelen nem tudott mihez kezdeni. Mindenféle színi sulikba jelentkezett, színházakban statisztált, nyári színházakban játszott (Pannon Várszínház: Kinizsi Pál - Titusz). Ezt az évet érzi élete egyik legmeghatározóbb időszakának.
És aztán felvették az Egyetemre: „Asszem, sokat tanultam ez alatt a 4 év alatt, és hát a színészet mellett nagyon fontos szerepet játszik az életemben a zene. Valahogy ezt a kettőt kellene ötvözni, és nem csupán úgy, hogy musicalekben játszhassak, vagy ilyesmi, hanem valami igazán újat mutatni az embereknek. Valamit alkotni. Már van pár tervem.”

 

VIDEÓ